hitű

See also: hitu

Hungarian

Etymology

hit (“faith, belief”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhityː]
• Hyphenation: hi‧tű
• Rhymes: -tyː

Adjective

hitű (not comparable)

1. of (a) faith, belief, creed, religion

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	hitű	hitűek
accusative	hitűt	hitűeket
dative	hitűnek	hitűeknek
instrumental	hitűvel	hitűekkel
causal-final	hitűért	hitűekért
translative	hitűvé	hitűekké
terminative	hitűig	hitűekig
essive-formal	hitűként	hitűekként
essive-modal	—	—
inessive	hitűben	hitűekben
superessive	hitűn	hitűeken
adessive	hitűnél	hitűeknél
illative	hitűbe	hitűekbe
sublative	hitűre	hitűekre
allative	hitűhöz	hitűekhez
elative	hitűből	hitűekből
delative	hitűről	hitűekről
ablative	hitűtől	hitűektől
non-attributive possessive - singular	hitűé	hitűeké
non-attributive possessive - plural	hitűéi	hitűekéi

Derived terms

• igazhitű