Jump to content

harmonikus

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from German harmonisch.[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhɒrmonikuʃ]
  • Hyphenation: har‧mo‧ni‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

[edit]

harmonikus (comparative harmonikusabb, superlative legharmonikusabb)

  1. harmonic, harmonious

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative harmonikus harmonikusak
accusative harmonikusat harmonikusakat
dative harmonikusnak harmonikusaknak
instrumental harmonikussal harmonikusakkal
causal-final harmonikusért harmonikusakért
translative harmonikussá harmonikusakká
terminative harmonikusig harmonikusakig
essive-formal harmonikusként harmonikusakként
essive-modal
inessive harmonikusban harmonikusakban
superessive harmonikuson harmonikusakon
adessive harmonikusnál harmonikusaknál
illative harmonikusba harmonikusakba
sublative harmonikusra harmonikusakra
allative harmonikushoz harmonikusakhoz
elative harmonikusból harmonikusakból
delative harmonikusról harmonikusakról
ablative harmonikustól harmonikusaktól
non-attributive
possessive - singular
harmonikusé harmonikusaké
non-attributive
possessive - plural
harmonikuséi harmonikusakéi

Derived terms

[edit]
Expressions

See also

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]