hallatlan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

hall (to hear) +‎ -atlan

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhɒlːɒtlɒn]
  • Hyphenation: hal‧lat‧lan
  • Rhymes: -ɒn

Adjective

[edit]

hallatlan (comparative hallatlanabb, superlative leghallatlanabb)

  1. unheard-of, unprecedented, incredible, astounding, staggering
    Synonyms: elképesztő, hihetetlen, döbbenetes, észbontó

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative hallatlan hallatlanok
accusative hallatlant hallatlanokat
dative hallatlannak hallatlanoknak
instrumental hallatlannal hallatlanokkal
causal-final hallatlanért hallatlanokért
translative hallatlanná hallatlanokká
terminative hallatlanig hallatlanokig
essive-formal hallatlanként hallatlanokként
essive-modal hallatlanul
inessive hallatlanban hallatlanokban
superessive hallatlanon hallatlanokon
adessive hallatlannál hallatlanoknál
illative hallatlanba hallatlanokba
sublative hallatlanra hallatlanokra
allative hallatlanhoz hallatlanokhoz
elative hallatlanból hallatlanokból
delative hallatlanról hallatlanokról
ablative hallatlantól hallatlanoktól
non-attributive
possessive - singular
hallatlané hallatlanoké
non-attributive
possessive - plural
hallatlanéi hallatlanokéi

Adverb

[edit]

hallatlan (not comparable)

  1. Synonym of hallatlanul (extremely, incredibly).

Further reading

[edit]