hallatlan

Hungarian

Etymology

hall (“to hear”) +‎ -atlan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒlːɒtlɒn]
• Hyphenation: hal‧lat‧lan
• Rhymes: -ɒn

Adjective

hallatlan (comparative hallatlanabb, superlative leghallatlanabb)

1. unheard-of, unprecedented, incredible, astounding, staggering

   Synonyms: elképesztő, hihetetlen, döbbenetes, észbontó

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	hallatlan	hallatlanok
accusative	hallatlant	hallatlanokat
dative	hallatlannak	hallatlanoknak
instrumental	hallatlannal	hallatlanokkal
causal-final	hallatlanért	hallatlanokért
translative	hallatlanná	hallatlanokká
terminative	hallatlanig	hallatlanokig
essive-formal	hallatlanként	hallatlanokként
essive-modal	hallatlanul	—
inessive	hallatlanban	hallatlanokban
superessive	hallatlanon	hallatlanokon
adessive	hallatlannál	hallatlanoknál
illative	hallatlanba	hallatlanokba
sublative	hallatlanra	hallatlanokra
allative	hallatlanhoz	hallatlanokhoz
elative	hallatlanból	hallatlanokból
delative	hallatlanról	hallatlanokról
ablative	hallatlantól	hallatlanoktól
non-attributive possessive – singular	hallatlané	hallatlanoké
non-attributive possessive – plural	hallatlanéi	hallatlanokéi

Adverb

hallatlan (not comparable)

1. Synonym of hallatlanul (“extremely, incredibly”).

Further reading

• hallatlan in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.