hűtlen
Appearance
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]hűtlen (comparative hűtlenebb, superlative leghűtlenebb)
- unfaithful
- Antonym: hű
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | hűtlen | hűtlenek |
accusative | hűtlent | hűtleneket |
dative | hűtlennek | hűtleneknek |
instrumental | hűtlennel | hűtlenekkel |
causal-final | hűtlenért | hűtlenekért |
translative | hűtlenné | hűtlenekké |
terminative | hűtlenig | hűtlenekig |
essive-formal | hűtlenként | hűtlenekként |
essive-modal | hűtlenül | — |
inessive | hűtlenben | hűtlenekben |
superessive | hűtlenen | hűtleneken |
adessive | hűtlennél | hűtleneknél |
illative | hűtlenbe | hűtlenekbe |
sublative | hűtlenre | hűtlenekre |
allative | hűtlenhez | hűtlenekhez |
elative | hűtlenből | hűtlenekből |
delative | hűtlenről | hűtlenekről |
ablative | hűtlentől | hűtlenektől |
non-attributive possessive - singular |
hűtlené | hűtleneké |
non-attributive possessive - plural |
hűtlenéi | hűtlenekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- hűtlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN