Jump to content

gótikus

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from German gotisch.[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɡoːtikuʃ]
  • Hyphenation: gó‧ti‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

[edit]

gótikus (comparative gótikusabb, superlative leggótikusabb)

  1. (architecture) Gothic (of or relating to the architectural style)
    gótikus építészetGothic architecture

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative gótikus gótikusak
accusative gótikusat gótikusakat
dative gótikusnak gótikusaknak
instrumental gótikussal gótikusakkal
causal-final gótikusért gótikusakért
translative gótikussá gótikusakká
terminative gótikusig gótikusakig
essive-formal gótikusként gótikusakként
essive-modal
inessive gótikusban gótikusakban
superessive gótikuson gótikusakon
adessive gótikusnál gótikusaknál
illative gótikusba gótikusakba
sublative gótikusra gótikusakra
allative gótikushoz gótikusakhoz
elative gótikusból gótikusakból
delative gótikusról gótikusakról
ablative gótikustól gótikusaktól
non-attributive
possessive - singular
gótikusé gótikusaké
non-attributive
possessive - plural
gótikuséi gótikusakéi
[edit]

See also

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]
  • gótikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN