felelőtlen

Hungarian

Etymology

felelő (“answering”) +‎ -tlen (“-less”, adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛlɛløːtlɛn]
• Hyphenation: fe‧le‧lőt‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

felelőtlen (comparative felelőtlenebb, superlative legfelelőtlenebb)

1. irresponsible

   Antonyms: felelősségteljes, felelős

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	felelőtlen	felelőtlenek
accusative	felelőtlent	felelőtleneket
dative	felelőtlennek	felelőtleneknek
instrumental	felelőtlennel	felelőtlenekkel
causal-final	felelőtlenért	felelőtlenekért
translative	felelőtlenné	felelőtlenekké
terminative	felelőtlenig	felelőtlenekig
essive-formal	felelőtlenként	felelőtlenekként
essive-modal	felelőtlenül	—
inessive	felelőtlenben	felelőtlenekben
superessive	felelőtlenen	felelőtleneken
adessive	felelőtlennél	felelőtleneknél
illative	felelőtlenbe	felelőtlenekbe
sublative	felelőtlenre	felelőtlenekre
allative	felelőtlenhez	felelőtlenekhez
elative	felelőtlenből	felelőtlenekből
delative	felelőtlenről	felelőtlenekről
ablative	felelőtlentől	felelőtlenektől
non-attributive possessive - singular	felelőtlené	felelőtleneké
non-attributive possessive - plural	felelőtlenéi	felelőtlenekéi

Derived terms

• felelőtlenség
• felelőtlenül

Further reading

• felelőtlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN