fejeim

Hungarian

Etymology

fej +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛjɛjim]
• Hyphenation: fe‧je‧im

Noun

fejeim

1. first-person singular multiple-possession possessive of fej

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	—	fejeim
accusative	—	fejeimet
dative	—	fejeimnek
instrumental	—	fejeimmel
causal-final	—	fejeimért
translative	—	fejeimmé
terminative	—	fejeimig
essive-formal	—	fejeimként
essive-modal	—	fejeimül
inessive	—	fejeimben
superessive	—	fejeimen
adessive	—	fejeimnél
illative	—	fejeimbe
sublative	—	fejeimre
allative	—	fejeimhez
elative	—	fejeimből
delative	—	fejeimről
ablative	—	fejeimtől
non-attributive possessive – singular	—	fejeimé
non-attributive possessive – plural	—	fejeiméi