faragott
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Verb
[edit]faragott
Participle
[edit]faragott
- past participle of farag
Adjective
[edit]faragott (not comparable)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | faragott | faragottak |
| accusative | faragottat | faragottakat |
| dative | faragottnak | faragottaknak |
| instrumental | faragottal | faragottakkal |
| causal-final | faragottért | faragottakért |
| translative | faragottá | faragottakká |
| terminative | faragottig | faragottakig |
| essive-formal | faragottként | faragottakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | faragottban | faragottakban |
| superessive | faragotton | faragottakon |
| adessive | faragottnál | faragottaknál |
| illative | faragottba | faragottakba |
| sublative | faragottra | faragottakra |
| allative | faragotthoz | faragottakhoz |
| elative | faragottból | faragottakból |
| delative | faragottról | faragottakról |
| ablative | faragottól | faragottaktól |
| non-attributive possessive - singular |
faragotté | faragottaké |
| non-attributive possessive - plural |
faragottéi | faragottakéi |
Antonyms
[edit]- faragatlan (chiefly figurative)
Further reading
[edit]- faragott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- faragott in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).