esendő

See also: esendo and eséndo

Hungarian

Etymology

esik (“to fall”) +‎ -endő (future-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛʃɛndøː]
• Hyphenation: esen‧dő
• Rhymes: -døː

Adjective

esendő (not generally comparable, comparative esendőbb, superlative legesendőbb)

1. (religion) fallible, frail (prone to sin or vulnerable to some destructive force, unable to resist)

   Synonym: gyarló

2. feeble, fragile, futile (figuratively, chiefly of something intellectual, that which is easy to annul as void or to become outdated)

   Synonym: gyenge

Declension

Inflection of esendő
	singular	plural
nominative	esendő	esendők esendőek
accusative	esendőt	esendőket esendőeket
dative	esendőnek	esendőknek esendőeknek
instrumental	esendővel	esendőkkel esendőekkel
causal-final	esendőért	esendőkért esendőekért
translative	esendővé	esendőkké esendőekké
terminative	esendőig	esendőkig esendőekig
essive-formal	esendőként	esendőkként esendőekként
essive-modal	—	—
inessive	esendőben	esendőkben esendőekben
superessive	esendőn	esendőkön esendőeken
adessive	esendőnél	esendőknél esendőeknél
illative	esendőbe	esendőkbe esendőekbe
sublative	esendőre	esendőkre esendőekre
allative	esendőhöz	esendőkhöz esendőekhez
elative	esendőből	esendőkből esendőekből
delative	esendőről	esendőkről esendőekről
ablative	esendőtől	esendőktől esendőektől
non-attributive possessive - singular	esendőé	esendőké esendőeké
non-attributive possessive - plural	esendőéi	esendőkéi esendőekéi

Derived terms

• esendőség

 

Further reading

• esendő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• esendő in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).