eseménydús

Hungarian

Etymology

esemény (“event”) +‎ dús (“rich, abundant, plentiful”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛʃɛmeːɲduːʃ]
• Hyphenation: ese‧mény‧dús
• Rhymes: -uːʃ

Adjective

eseménydús (comparative eseménydúsabb, superlative legeseménydúsabb)

1. eventful

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	eseménydús	eseménydúsak
accusative	eseménydúsat	eseménydúsakat
dative	eseménydúsnak	eseménydúsaknak
instrumental	eseménydússal	eseménydúsakkal
causal-final	eseménydúsért	eseménydúsakért
translative	eseménydússá	eseménydúsakká
terminative	eseménydúsig	eseménydúsakig
essive-formal	eseménydúsként	eseménydúsakként
essive-modal	—	—
inessive	eseménydúsban	eseménydúsakban
superessive	eseménydúson	eseménydúsakon
adessive	eseménydúsnál	eseménydúsaknál
illative	eseménydúsba	eseménydúsakba
sublative	eseménydúsra	eseménydúsakra
allative	eseménydúshoz	eseménydúsakhoz
elative	eseménydúsból	eseménydúsakból
delative	eseménydúsról	eseménydúsakról
ablative	eseménydústól	eseménydúsaktól
non-attributive possessive - singular	eseménydúsé	eseménydúsaké
non-attributive possessive - plural	eseménydúséi	eseménydúsakéi

Antonyms

• eseménytelen