Jump to content

ereszt

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]
(1) nem ereszti a botot
(4) ereszt a lufi
(6) lámpásokat eresztenek a vízre

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛrɛst]
  • Hyphenation: ereszt
  • Rhymes: -ɛst

Etymology 1

[edit]

From Proto-Finno-Ugric *šärɜ- (to come, to get, to reach; to spread) + -eszt (causative verb-forming suffix).[1][2]

Verb

[edit]

ereszt

  1. (transitive) to let go of (to release from one's grasp)
    • 1893, Kálmán Mikszáth, Az eladó birtok[1]:
      Mert Borcsányi már akkor megkapta a karját, belekapaszkodott, nem eresztette.
      Because by that time, Borcsányi had seized his arm, held on tight, didn't let go of him.
  2. (transitive) to let (to allow someone to go somewhere)
    • 1858, “Rarey lószelídítő titka”, in Vasárnapi Újság[2], volume 5, number 32:
      A ló így közelébe ereszti az embert, s most a tenyérrel a ló orrát gyengéden meg kell dörzsölni.
      This way, the horse will let you near it, and then you have to gently rub its nose with your palm.
  3. (transitive) to let, to run (to make water flow by opening a tap)
    • 1949, Boris Palotai, “Anya tanulni kezd...”, in Új Szó[3], volume 2, number 57:
      Összeszedte az edényt, vizet eresztett a mosogatóba.
      He gathered the dishes and ran water in the sink.
  4. (intransitive) to leak (of a sealed object, to let fluid or gas pass through an opening)
    • 1954, “Egy tonna szén kétféle önköltsége”, in Komárom Megyei Dolgozók Lapja[4], volume 9, number 53:
      Igen sok helyen eresztenek a sűrített levegő vezetékei.
      The compressed air ducts are leaking in many places.
  5. (ergative) to bleed, to run (of fabrics or dye, to let out color when washing)
    • 2008, Kathy Summer, “Tévhitek”, in Gyémánt ​félkrajcár[5]:
      Olyanra gondolok, amelyik nem megy össze, nem nyúlik ki, nem ereszti a színét, és egy év múlva is póló még.
      I mean one that won't shrink, won't stretch, won't bleed color, and will still be a T-shirt a year later.
  6. (transitive) to lower (to let descend by its own weight, especially to set a vessel afloat)
    • 1928, Adorján Kálovics, “Szófia – Konstantinápoly – Athén”, in A Szent Imre Gimnázium Értesítője[6]:
      A matrózok villámgyorsan vízre eresztenek egy mentőcsónakot és partra eveznek.
      The sailors rapidly lower a lifeboat into the water and row ashore.
  7. (transitive) to grow (to cause or allow a part of itself to become bigger)
    • 1944, Pius Halász, “A caritas jelentése a ciszterci misztikusok tanításában”, in Theologia[7], volume 11:
      A kis mag, mely kikelt, gyökeret ereszt a talajba, szárat hajt, ágakat bont.
      The small seed, after it germinates, grows roots into the soil, sprouts a stem, spreads branches.
Conjugation
[edit]
Conjugation of ereszt
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. eresztek eresztesz ereszt eresztünk eresztetek eresztenek
def. eresztem ereszted ereszti eresztjük eresztitek eresztik
2nd obj eresztelek
past indef. eresztettem eresztettél eresztett eresztettünk eresztettetek eresztettek
def. eresztettem eresztetted eresztette eresztettük eresztettétek eresztették
2nd obj eresztettelek
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ereszteni fog.
archaic
preterite
indef. ereszték eresztél ereszte ereszténk eresztétek eresztének
def. eresztém eresztéd ereszté ereszténk eresztétek ereszték
2nd obj eresztélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. ereszt vala, eresztett vala/volt.
archaic future indef. eresztendek eresztendesz eresztend eresztendünk eresztendetek eresztendenek
def. eresztendem eresztended eresztendi eresztendjük eresztenditek eresztendik
2nd obj eresztendelek
condi­tional pre­sent indef. eresztenék eresztenél eresztene eresztenénk eresztenétek eresztenének
def. ereszteném eresztenéd eresztené eresztenénk
(or eresztenők)
eresztenétek eresztenék
2nd obj eresztenélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. eresztett volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. eresszek eressz or
eresszél
eresszen eresszünk eresszetek eresszenek
def. eresszem ereszd or
eresszed
eressze eresszük eresszétek eresszék
2nd obj eresszelek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. eresztett légyen
infinitive ereszteni eresztenem eresztened eresztenie eresztenünk eresztenetek ereszteniük
other
forms
verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
eresztés eresztő eresztett eresztendő eresztve (eresztvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
Potential conjugation of ereszt
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal
3rd person sg,
2nd p. sg formal
1st person pl 2nd person pl
informal
3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. ereszthetek ereszthetsz ereszthet ereszthetünk ereszthettek ereszthetnek
def. ereszthetem eresztheted eresztheti ereszthetjük ereszthetitek ereszthetik
2nd obj ereszthetlek
past indef. ereszthettem ereszthettél ereszthetett ereszthettünk ereszthettetek ereszthettek
def. ereszthettem ereszthetted ereszthette ereszthettük ereszthettétek ereszthették
2nd obj ereszthettelek
archaic
preterite
indef. eresztheték ereszthetél ereszthete eresztheténk ereszthetétek ereszthetének
def. ereszthetém ereszthetéd eresztheté eresztheténk ereszthetétek eresztheték
2nd obj ereszthetélek
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. ereszthet vala, ereszthetett vala/volt.
archaic future indef. ereszthetendek
or eresztandhatok
ereszthetendesz
or eresztandhatsz
ereszthetend
or eresztandhat
ereszthetendünk
or eresztandhatunk
ereszthetendetek
or eresztandhattok
ereszthetendenek
or eresztandhatnak
def. ereszthetendem
or eresztandhatom
ereszthetended
or eresztandhatod
ereszthetendi
or eresztandhatja
ereszthetendjük
or eresztandhatjuk
ereszthetenditek
or eresztandhatjátok
ereszthetendik
or eresztandhatják
2nd obj ereszthetendelek
or eresztandhatlak
condi­tional pre­sent indef. ereszthetnék ereszthetnél ereszthetne ereszthetnénk ereszthetnétek ereszthetnének
def. ereszthetném ereszthetnéd ereszthetné ereszthetnénk
(or ereszthetnők)
ereszthetnétek ereszthetnék
2nd obj ereszthetnélek
past Indicative past forms followed by volna, e.g. ereszthetett volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. ereszthessek ereszthess or
ereszthessél
ereszthessen ereszthessünk ereszthessetek ereszthessenek
def. ereszthessem ereszthesd or
ereszthessed
ereszthesse ereszthessük ereszthessétek ereszthessék
2nd obj ereszthesselek
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. ereszthetett légyen
infinitive (ereszthetni) (ereszthetnem) (ereszthetned) (ereszthetnie) (ereszthetnünk) (ereszthetnetek) (ereszthetniük)
other
forms
positive adjective negative adjective adverbial participle
ereszthető ereszthetetlen (ereszthetve / ereszthetvén)
Derived terms
[edit]

(With verbal prefixes):

Etymology 2

[edit]

eresz (eaves) +‎ -t (accusative suffix)

Noun

[edit]

ereszt

  1. accusative singular of eresz

References

[edit]
  1. ^ Entry #1000 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
  2. ^ ereszt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • ereszt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • ereszt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).