Jump to content

eredete

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

eredet +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛrɛdɛtɛ]
  • Hyphenation: ere‧de‧te

Noun

[edit]

eredete

  1. third-person singular single-possession possessive of eredet

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eredete
accusative eredetét
dative eredetének
instrumental eredetével
causal-final eredetéért
translative eredetévé
terminative eredetéig
essive-formal eredeteként
essive-modal eredetéül
inessive eredetében
superessive eredetén
adessive eredeténél
illative eredetébe
sublative eredetére
allative eredetéhez
elative eredetéből
delative eredetéről
ablative eredetétől
non-attributive
possessive - singular
eredetéé
non-attributive
possessive - plural
eredetééi