erőnlétű

Hungarian

Etymology

erőnlét (“condition, fitness, stamina”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛrøːnleːtyː]
• Hyphenation: erőn‧lé‧tű
• Rhymes: -tyː

Adjective

erőnlétű (not comparable)

1. of or with some specified physical condition, fitness, strength, stamina, shape or form

   jó erőnlétű sportember ― a sportsman in good physical condition

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	erőnlétű	erőnlétűek
accusative	erőnlétűt	erőnlétűeket
dative	erőnlétűnek	erőnlétűeknek
instrumental	erőnlétűvel	erőnlétűekkel
causal-final	erőnlétűért	erőnlétűekért
translative	erőnlétűvé	erőnlétűekké
terminative	erőnlétűig	erőnlétűekig
essive-formal	erőnlétűként	erőnlétűekként
essive-modal	—	—
inessive	erőnlétűben	erőnlétűekben
superessive	erőnlétűn	erőnlétűeken
adessive	erőnlétűnél	erőnlétűeknél
illative	erőnlétűbe	erőnlétűekbe
sublative	erőnlétűre	erőnlétűekre
allative	erőnlétűhöz	erőnlétűekhez
elative	erőnlétűből	erőnlétűekből
delative	erőnlétűről	erőnlétűekről
ablative	erőnlétűtől	erőnlétűektől
non-attributive possessive – singular	erőnlétűé	erőnlétűeké
non-attributive possessive – plural	erőnlétűéi	erőnlétűekéi