Jump to content

engedelme

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

engedelem (permission) +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛŋɡɛdɛlmɛ]
  • Hyphenation: en‧ge‧del‧me

Noun

[edit]

engedelme

  1. third-person singular single-possession possessive of engedelem

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative engedelme
accusative engedelmét
dative engedelmének
instrumental engedelmével
causal-final engedelméért
translative engedelmévé
terminative engedelméig
essive-formal engedelmeként
essive-modal engedelméül
inessive engedelmében
superessive engedelmén
adessive engedelménél
illative engedelmébe
sublative engedelmére
allative engedelméhez
elative engedelméből
delative engedelméről
ablative engedelmétől
non-attributive
possessive - singular
engedelméé
non-attributive
possessive - plural
engedelmééi