egyfajta
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]egy (“one”) + -fajta (“kind, sort”)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]egyfajta (not comparable)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | egyfajta | egyfajták |
| accusative | egyfajtát | egyfajtákat |
| dative | egyfajtának | egyfajtáknak |
| instrumental | egyfajtával | egyfajtákkal |
| causal-final | egyfajtáért | egyfajtákért |
| translative | egyfajtává | egyfajtákká |
| terminative | egyfajtáig | egyfajtákig |
| essive-formal | egyfajtaként | egyfajtákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | egyfajtában | egyfajtákban |
| superessive | egyfajtán | egyfajtákon |
| adessive | egyfajtánál | egyfajtáknál |
| illative | egyfajtába | egyfajtákba |
| sublative | egyfajtára | egyfajtákra |
| allative | egyfajtához | egyfajtákhoz |
| elative | egyfajtából | egyfajtákból |
| delative | egyfajtáról | egyfajtákról |
| ablative | egyfajtától | egyfajtáktól |
| non-attributive possessive - singular |
egyfajtáé | egyfajtáké |
| non-attributive possessive - plural |
egyfajtáéi | egyfajtákéi |
Further reading
[edit]- egyfajta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- egyfajta in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).