egyenjogú

Hungarian

egyen- +‎ jogú, calque of German gleichberechtigt. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

egyenjogú (not comparable)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	egyenjogú	egyenjogúak
accusative	egyenjogút	egyenjogúakat
dative	egyenjogúnak	egyenjogúaknak
instrumental	egyenjogúval	egyenjogúakkal
causal-final	egyenjogúért	egyenjogúakért
translative	egyenjogúvá	egyenjogúakká
terminative	egyenjogúig	egyenjogúakig
essive-formal	egyenjogúként	egyenjogúakként
essive-modal	—	—
inessive	egyenjogúban	egyenjogúakban
superessive	egyenjogún	egyenjogúakon
adessive	egyenjogúnál	egyenjogúaknál
illative	egyenjogúba	egyenjogúakba
sublative	egyenjogúra	egyenjogúakra
allative	egyenjogúhoz	egyenjogúakhoz
elative	egyenjogúból	egyenjogúakból
delative	egyenjogúról	egyenjogúakról
ablative	egyenjogútól	egyenjogúaktól
non-attributive possessive - singular	egyenjogúé	egyenjogúaké
non-attributive possessive - plural	egyenjogúéi	egyenjogúakéi

^ egyenjogú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)

egyenjogú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
egyenjogú in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).