egyedüli
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]egyedül (“alone”, adverb) + -i (adjective-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]egyedüli (not comparable)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egyedüli | egyedüliek |
accusative | egyedülit | egyedülieket |
dative | egyedülinek | egyedülieknek |
instrumental | egyedülivel | egyedüliekkel |
causal-final | egyedüliért | egyedüliekért |
translative | egyedülivé | egyedüliekké |
terminative | egyedüliig | egyedüliekig |
essive-formal | egyedüliként | egyedüliekként |
essive-modal | — | — |
inessive | egyedüliben | egyedüliekben |
superessive | egyedülin | egyedülieken |
adessive | egyedülinél | egyedülieknél |
illative | egyedülibe | egyedüliekbe |
sublative | egyedülire | egyedüliekre |
allative | egyedülihez | egyedüliekhez |
elative | egyedüliből | egyedüliekből |
delative | egyedüliről | egyedüliekről |
ablative | egyedülitől | egyedüliektől |
non-attributive possessive - singular |
egyedülié | egyedülieké |
non-attributive possessive - plural |
egyedüliéi | egyedüliekéi |
Further reading
[edit]- egyedüli in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- egyedüli in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).