egyedüli

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

egyedül (alone, adverb) +‎ -i (adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛɟɛdyli]
  • Hyphenation: egye‧dü‧li
  • Rhymes: -li

Adjective

[edit]

egyedüli (not comparable)

  1. sole, only

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyedüli egyedüliek
accusative egyedülit egyedülieket
dative egyedülinek egyedülieknek
instrumental egyedülivel egyedüliekkel
causal-final egyedüliért egyedüliekért
translative egyedülivé egyedüliekké
terminative egyedüliig egyedüliekig
essive-formal egyedüliként egyedüliekként
essive-modal
inessive egyedüliben egyedüliekben
superessive egyedülin egyedülieken
adessive egyedülinél egyedülieknél
illative egyedülibe egyedüliekbe
sublative egyedülire egyedüliekre
allative egyedülihez egyedüliekhez
elative egyedüliből egyedüliekből
delative egyedüliről egyedüliekről
ablative egyedülitől egyedüliektől
non-attributive
possessive - singular
egyedülié egyedülieké
non-attributive
possessive - plural
egyedüliéi egyedüliekéi

Further reading

[edit]
  • egyedüli in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • egyedüli in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).