egyedülálló

Hungarian

Etymology

From egyedül (“alone”) +‎ álló (“standing”), possibly a calque of German alleinstehend.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɟɛdylaːlːoː]
• Hyphenation: egye‧dül‧ál‧ló
• Rhymes: -loː

Adjective

egyedülálló (not comparable)

1. single (not married, and also not dating)

   Antonyms: házas, nős, férjezett

   Hyponyms: (of a woman) hajadon, (of a man) nőtlen

2. unique, unparalleled (being the only one of its kind)
   • 2010, Gabriella Nikodém, Jenő Szabó, A magyar bélyeg története, Kossuth Kiadó – Hírközlési Múzeumi Alapítvány, →ISBN, page 186:

     Születésének centenáriumán egyedülálló módon emlékezett meg munkásságáról a Magyar Posta. Portré helyett az 1943-ban tervezett, de pályázatot nem nyerő, mégis jutalmazott grafikái hatvanöt év után megvalósulhattak!

     On the centenary of his birth, Hungarian Post commemorated his life work in a unique way. Instead of a portrait, his graphics, which he had planned in 1943 but which did not win a competition yet were awarded, were realized after sixty-five years!

Declension

Inflection of egyedülálló
	singular	plural
nominative	egyedülálló	egyedülállók egyedülállóak
accusative	egyedülállót	egyedülállókat egyedülállóakat
dative	egyedülállónak	egyedülállóknak egyedülállóaknak
instrumental	egyedülállóval	egyedülállókkal egyedülállóakkal
causal-final	egyedülállóért	egyedülállókért egyedülállóakért
translative	egyedülállóvá	egyedülállókká egyedülállóakká
terminative	egyedülállóig	egyedülállókig egyedülállóakig
essive-formal	egyedülállóként	egyedülállókként egyedülállóakként
essive-modal	—	—
inessive	egyedülállóban	egyedülállókban egyedülállóakban
superessive	egyedülállón	egyedülállókon egyedülállóakon
adessive	egyedülállónál	egyedülállóknál egyedülállóaknál
illative	egyedülállóba	egyedülállókba egyedülállóakba
sublative	egyedülállóra	egyedülállókra egyedülállóakra
allative	egyedülállóhoz	egyedülállókhoz egyedülállóakhoz
elative	egyedülállóból	egyedülállókból egyedülállóakból
delative	egyedülállóról	egyedülállókról egyedülállóakról
ablative	egyedülállótól	egyedülállóktól egyedülállóaktól
non-attributive possessive - singular	egyedülállóé	egyedülállóké egyedülállóaké
non-attributive possessive - plural	egyedülállóéi	egyedülállókéi egyedülállóakéi

See also

• családi állapot

Further reading

• egyedülálló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• egyedülálló in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).