dicséreteim
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]dicséret + -eim (possessive suffix)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]dicséreteim
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | — | dicséreteim |
| accusative | — | dicséreteimet |
| dative | — | dicséreteimnek |
| instrumental | — | dicséreteimmel |
| causal-final | — | dicséreteimért |
| translative | — | dicséreteimmé |
| terminative | — | dicséreteimig |
| essive-formal | — | dicséreteimként |
| essive-modal | — | dicséreteimül |
| inessive | — | dicséreteimben |
| superessive | — | dicséreteimen |
| adessive | — | dicséreteimnél |
| illative | — | dicséreteimbe |
| sublative | — | dicséreteimre |
| allative | — | dicséreteimhez |
| elative | — | dicséreteimből |
| delative | — | dicséreteimről |
| ablative | — | dicséreteimtől |
| non-attributive possessive – singular |
— | dicséreteimé |
| non-attributive possessive – plural |
— | dicséreteiméi |