dicséreteik

Hungarian

Etymology

dicséret +‎ -eik (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdit͡ʃeːrɛtɛjik]
• Hyphenation: di‧csé‧re‧te‧ik

Noun

dicséreteik

1. third-person plural multiple-possession possessive of dicséret

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	—	dicséreteik
accusative	—	dicséreteiket
dative	—	dicséreteiknek
instrumental	—	dicséreteikkel
causal-final	—	dicséreteikért
translative	—	dicséreteikké
terminative	—	dicséreteikig
essive-formal	—	dicséreteikként
essive-modal	—	dicséreteikül
inessive	—	dicséreteikben
superessive	—	dicséreteiken
adessive	—	dicséreteiknél
illative	—	dicséreteikbe
sublative	—	dicséreteikre
allative	—	dicséreteikhez
elative	—	dicséreteikből
delative	—	dicséreteikről
ablative	—	dicséreteiktől
non-attributive possessive – singular	—	dicséreteiké
non-attributive possessive – plural	—	dicséreteikéi