dicséreteid

Hungarian

Etymology

dicséret +‎ -eid (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdit͡ʃeːrɛtɛjid]
• Hyphenation: di‧csé‧re‧te‧id

Noun

dicséreteid

1. second-person singular multiple-possession possessive of dicséret

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	—	dicséreteid
accusative	—	dicséreteidet
dative	—	dicséreteidnek
instrumental	—	dicséreteiddel
causal-final	—	dicséreteidért
translative	—	dicséreteiddé
terminative	—	dicséreteidig
essive-formal	—	dicséreteidként
essive-modal	—	dicséreteidül
inessive	—	dicséreteidben
superessive	—	dicséreteiden
adessive	—	dicséreteidnél
illative	—	dicséreteidbe
sublative	—	dicséreteidre
allative	—	dicséreteidhez
elative	—	dicséreteidből
delative	—	dicséreteidről
ablative	—	dicséreteidtől
non-attributive possessive – singular	—	dicséreteidé
non-attributive possessive – plural	—	dicséreteidéi