diófáik
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]diófa + -ik (possessive suffix)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]diófáik
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | — | diófáik |
| accusative | — | diófáikat |
| dative | — | diófáiknak |
| instrumental | — | diófáikkal |
| causal-final | — | diófáikért |
| translative | — | diófáikká |
| terminative | — | diófáikig |
| essive-formal | — | diófáikként |
| essive-modal | — | diófáikul |
| inessive | — | diófáikban |
| superessive | — | diófáikon |
| adessive | — | diófáiknál |
| illative | — | diófáikba |
| sublative | — | diófáikra |
| allative | — | diófáikhoz |
| elative | — | diófáikból |
| delative | — | diófáikról |
| ablative | — | diófáiktól |
| non-attributive possessive – singular |
— | diófáiké |
| non-attributive possessive – plural |
— | diófáikéi |