Jump to content

csalódott

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

csalódik +‎ -ott

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɒloːdotː]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: csa‧ló‧dott
  • Rhymes: -otː

Verb

[edit]

csalódott

  1. third-person singular indicative past indefinite of csalódik

Participle

[edit]

csalódott

  1. past participle of csalódik

Adjective

[edit]

csalódott (comparative csalódottabb, superlative legcsalódottabb)

  1. disappointed

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative csalódott csalódottak
accusative csalódottat csalódottakat
dative csalódottnak csalódottaknak
instrumental csalódottal csalódottakkal
causal-final csalódottért csalódottakért
translative csalódottá csalódottakká
terminative csalódottig csalódottakig
essive-formal csalódottként csalódottakként
essive-modal
inessive csalódottban csalódottakban
superessive csalódotton csalódottakon
adessive csalódottnál csalódottaknál
illative csalódottba csalódottakba
sublative csalódottra csalódottakra
allative csalódotthoz csalódottakhoz
elative csalódottból csalódottakból
delative csalódottról csalódottakról
ablative csalódottól csalódottaktól
non-attributive
possessive – singular
csalódotté csalódottaké
non-attributive
possessive – plural
csalódottéi csalódottakéi