csészém
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From csésze + -m (“my”, possessive suffix).
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]csészém
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | csészém | — |
| accusative | csészémet | — |
| dative | csészémnek | — |
| instrumental | csészémmel | — |
| causal-final | csészémért | — |
| translative | csészémmé | — |
| terminative | csészémig | — |
| essive-formal | csészémként | — |
| essive-modal | csészémül | — |
| inessive | csészémben | — |
| superessive | csészémen | — |
| adessive | csészémnél | — |
| illative | csészémbe | — |
| sublative | csészémre | — |
| allative | csészémhez | — |
| elative | csészémből | — |
| delative | csészémről | — |
| ablative | csészémtől | — |
| non-attributive possessive – singular |
csészémé | — |
| non-attributive possessive – plural |
csészéméi | — |