bocskoraim

Hungarian

Etymology

bocskor +‎ -aim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbot͡ʃkorɒjim]
• Hyphenation: bocs‧ko‧ra‧im

Noun

bocskoraim

1. first-person singular multiple-possession possessive of bocskor

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	—	bocskoraim
accusative	—	bocskoraimat
dative	—	bocskoraimnak
instrumental	—	bocskoraimmal
causal-final	—	bocskoraimért
translative	—	bocskoraimmá
terminative	—	bocskoraimig
essive-formal	—	bocskoraimként
essive-modal	—	bocskoraimul
inessive	—	bocskoraimban
superessive	—	bocskoraimon
adessive	—	bocskoraimnál
illative	—	bocskoraimba
sublative	—	bocskoraimra
allative	—	bocskoraimhoz
elative	—	bocskoraimból
delative	—	bocskoraimról
ablative	—	bocskoraimtól
non-attributive possessive – singular	—	bocskoraimé
non-attributive possessive – plural	—	bocskoraiméi