bőg

See also: Appendix:Variations of "bog"

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -g (frequentative suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbøːɡ]
• Rhymes: -øːɡ

Verb

bőg

1. (intransitive, of animals) to moo
2. (intransitive, of humans, especially children) to cry
3. (transitive) to boom (to exclaim with force, to shout)

Conjugation

Conjugation of bőg

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	bőgök	bőgsz	bőg	bőgünk	bőgtök	bőgnek
			def.	bőgöm	bőgöd	bőgi	bőgjük	bőgitek	bőgik
			2nd obj	bőglek
		past	indef.	bőgtem	bőgtél	bőgött	bőgtünk	bőgtetek	bőgtek
			def.	bőgtem	bőgted	bőgte	bőgtük	bőgtétek	bőgték
			2nd obj	bőgtelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. bőgni fog.
archaic preterite		indef.	bőgék	bőgél	bőge	bőgénk	bőgétek	bőgének
		def.	bőgém	bőgéd	bőgé	bőgénk	bőgétek	bőgék
		2nd obj	bőgélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. bőg vala, bőgött vala/volt.
archaic future	indef.	bőgendek	bőgendesz	bőgend	bőgendünk	bőgendetek	bőgendenek
	def.	bőgendem	bőgended	bőgendi	bőgendjük	bőgenditek	bőgendik
	2nd obj	bőgendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	bőgnék	bőgnél	bőgne	bőgnénk	bőgnétek	bőgnének
		def.	bőgném	bőgnéd	bőgné	bőgnénk (or bőgnők)	bőgnétek	bőgnék
		2nd obj	bőgnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. bőgött volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	bőgjek	bőgj or bőgjél	bőgjön	bőgjünk	bőgjetek	bőgjenek
			def.	bőgjem	bőgd or bőgjed	bőgje	bőgjük	bőgjétek	bőgjék
			2nd obj	bőgjelek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. bőgött légyen
infinitive	bőgni		bőgnöm	bőgnöd	bőgnie	bőgnünk	bőgnötök	bőgniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	bőgés		bőgő	bőgött	bőgendő	bőgve (bőgvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

Potential conjugation of bőg

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	bőghetek	bőghetsz	bőghet	bőghetünk	bőghettek	bőghetnek
			def.	bőghetem	bőgheted	bőgheti	bőghetjük	bőghetitek	bőghetik
			2nd obj	bőghetlek
		past	indef.	bőghettem	bőghettél	bőghetett	bőghettünk	bőghettetek	bőghettek
			def.	bőghettem	bőghetted	bőghette	bőghettük	bőghettétek	bőghették
			2nd obj	bőghettelek
archaic preterite		indef.	bőgheték	bőghetél	bőghete	bőgheténk	bőghetétek	bőghetének
		def.	bőghetém	bőghetéd	bőgheté	bőgheténk	bőghetétek	bőgheték
		2nd obj	bőghetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. bőghet vala, bőghetett vala/volt.
archaic future	indef.	bőghetendek or bőgandhatok	bőghetendesz or bőgandhatsz	bőghetend or bőgandhat	bőghetendünk or bőgandhatunk	bőghetendetek or bőgandhattok	bőghetendenek or bőgandhatnak
	def.	bőghetendem or bőgandhatom	bőghetended or bőgandhatod	bőghetendi or bőgandhatja	bőghetendjük or bőgandhatjuk	bőghetenditek or bőgandhatjátok	bőghetendik or bőgandhatják
	2nd obj	bőghetendelek or bőgandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	bőghetnék	bőghetnél	bőghetne	bőghetnénk	bőghetnétek	bőghetnének
		def.	bőghetném	bőghetnéd	bőghetné	bőghetnénk (or bőghetnők)	bőghetnétek	bőghetnék
		2nd obj	bőghetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. bőghetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	bőghessek	bőghess or bőghessél	bőghessen	bőghessünk	bőghessetek	bőghessenek
			def.	bőghessem	bőghesd or bőghessed	bőghesse	bőghessük	bőghessétek	bőghessék
			2nd obj	bőghesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. bőghetett légyen
infinitive	(bőghetni)		(bőghetnem)	(bőghetned)	(bőghetnie)	(bőghetnünk)	(bőghetnetek)	(bőghetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	bőghető			bőghetetlen		(bőghetve / bőghetvén)

Derived terms

• bőget
• bőgés

(With verbal prefixes):

• belebőg
• elbőg
• felbőg
• lebőg
• végigbőg
• visszabőg

Further reading

• bőg in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• bőg in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).