Jump to content

θωέω

From Wiktionary, the free dictionary

Ancient Greek

[edit]

Pronunciation

[edit]
 

Verb

[edit]

θωέω (thōéō)

  1. Delphic form of θωάζω (thōázō)
    • CID.1.9:
      λοιτο τῶν γεγραμμένων, θ̣ωεόντων τοί τε δαμιορ-
      γοὶ καὶ τοὶ ἄλλοι πάντε-
      ς Λαβυάδαι, πρασσόντων
      δὲ τοὶ Πεντεκαίδεκα· α[ἰ]
      δέ κα ἀμφιλλέγηι τᾶς θω-
      ιάσιος, ἐξομόσας τὸν νό-
      [μιμ]ον ℎόρκον λελύσθω
      loito tôn gegramménōn, tḥōeóntōn toí te damior-
      goì kaì toì álloi pánte-
      s Labuádai, prassóntōn
      dè toì Pentekaídeka; a[i]
      dé ka amphillégēi tâs thō-
      iásios, exomósas tòn nó-
      [mim]on ℎórkon lelústhō

Conjugation

[edit]

References

[edit]