önfejű

Hungarian

Etymology

ön- +‎ fejű

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøɱfɛjyː]
• Hyphenation: ön‧fe‧jű
• Rhymes: -jyː

Adjective

önfejű (comparative önfejűbb, superlative legönfejűbb)

1. stubborn, self-willed

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	önfejű	önfejűek
accusative	önfejűt	önfejűeket
dative	önfejűnek	önfejűeknek
instrumental	önfejűvel	önfejűekkel
causal-final	önfejűért	önfejűekért
translative	önfejűvé	önfejűekké
terminative	önfejűig	önfejűekig
essive-formal	önfejűként	önfejűekként
essive-modal	—	—
inessive	önfejűben	önfejűekben
superessive	önfejűn	önfejűeken
adessive	önfejűnél	önfejűeknél
illative	önfejűbe	önfejűekbe
sublative	önfejűre	önfejűekre
allative	önfejűhöz	önfejűekhez
elative	önfejűből	önfejűekből
delative	önfejűről	önfejűekről
ablative	önfejűtől	önfejűektől
non-attributive possessive - singular	önfejűé	önfejűeké
non-attributive possessive - plural	önfejűéi	önfejűekéi

Derived terms

• önfejűen

 

Further reading

• önfejű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN