Jump to content

íztelen

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

íz (flavour) +‎ -telen (-less, without)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈiːstɛlɛn]
  • Hyphenation: íz‧te‧len

Adjective

[edit]

íztelen (comparative íztelenebb, superlative legíztelenebb)

  1. tasteless (having no flavour)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative íztelen íztelenek
accusative íztelent ízteleneket
dative íztelennek ízteleneknek
instrumental íztelennel íztelenekkel
causal-final íztelenért íztelenekért
translative íztelenné íztelenekké
terminative íztelenig íztelenekig
essive-formal íztelenként íztelenekként
essive-modal íztelenül
inessive íztelenben íztelenekben
superessive íztelenen ízteleneken
adessive íztelennél ízteleneknél
illative íztelenbe íztelenekbe
sublative íztelenre íztelenekre
allative íztelenhez íztelenekhez
elative íztelenből íztelenekből
delative íztelenről íztelenekről
ablative íztelentől íztelenektől
non-attributive
possessive - singular
íztelené ízteleneké
non-attributive
possessive - plural
íztelenéi íztelenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • íztelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN