From Wiktionary, the free dictionary
- IPA(key): [ˈeːrtɛtːyk]
- Hyphenation: ér‧tet‧tük
ért + -ettük
értettük
- first-person plural indicative past definite of ért
értet + -tük
értettük
- first-person plural indicative past definite of értet
This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb: