érném

See also: érnem

Hungarian

Etymology

ér +‎ -ném

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrneːm]
• Hyphenation: ér‧ném

Verb

érném

1. first-person singular conditional present definite of ér

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• érném (…) el, el … érném ― elérném ― elér
• érném (…) fel, fel … érném ― felérném ― felér
• érném (…) meg, meg … érném ― megérném ― megér
• érném (…) utol, utol … érném ― utolérném ― utolér
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.