érménk

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

érme +‎ -nk (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈeːrmeːŋk]
  • Hyphenation: ér‧ménk

Noun

[edit]

érménk

  1. first-person plural single-possession possessive of érme

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érménk
accusative érménket
dative érménknek
instrumental érménkkel
causal-final érménkért
translative érménkké
terminative érménkig
essive-formal érménkként
essive-modal érménkül
inessive érménkben
superessive érménken
adessive érménknél
illative érménkbe
sublative érménkre
allative érménkhez
elative érménkből
delative érménkről
ablative érménktől
non-attributive
possessive - singular
érménké
non-attributive
possessive - plural
érménkéi