érjem

Hungarian

Etymology

ér (“to reach; to be worth”) +‎ -jem

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrjɛm]
• Hyphenation: ér‧jem

Verb

érjem

1. first-person singular subjunctive present definite of ér

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• érjem (…) el, el … érjem ― elérjem ― elér
• érjem (…) fel, fel … érjem ― felérjem ― felér
• érjem (…) meg, meg … érjem ― megérjem ― megér
• érjem (…) utol, utol … érjem ― utolérjem ― utolér
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.