érje

Hungarian

Etymology

ér (“to reach”) +‎ -je

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrjɛ]
• Hyphenation: ér‧je

Verb

érje

1. third-person singular subjunctive present definite of ér

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• érje (…) el, el … érje ― elérje ― elér
• érje (…) fel, fel … érje ― felérje ― felér
• érje (…) meg, meg … érje ― megérje ― megér
• érje (…) utol, utol … érje ― utolérje ― utolér
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.