veszekedős
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]veszekedik (“to quarrel”) + -ős (adjective-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]veszekedős (comparative veszekedősebb, superlative legveszekedősebb)
- quarrelsome (fond of quarreling)
Declension
[edit]Inflection of veszekedős | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | veszekedős | veszekedősek |
accusative | veszekedőst veszekedőset |
veszekedőseket |
dative | veszekedősnek | veszekedőseknek |
instrumental | veszekedőssel | veszekedősekkel |
causal-final | veszekedősért | veszekedősekért |
translative | veszekedőssé | veszekedősekké |
terminative | veszekedősig | veszekedősekig |
essive-formal | veszekedősként | veszekedősekként |
essive-modal | — | — |
inessive | veszekedősben | veszekedősekben |
superessive | veszekedősön | veszekedőseken |
adessive | veszekedősnél | veszekedőseknél |
illative | veszekedősbe | veszekedősekbe |
sublative | veszekedősre | veszekedősekre |
allative | veszekedőshöz | veszekedősekhez |
elative | veszekedősből | veszekedősekből |
delative | veszekedősről | veszekedősekről |
ablative | veszekedőstől | veszekedősektől |
non-attributive possessive - singular |
veszekedősé | veszekedőseké |
non-attributive possessive - plural |
veszekedőséi | veszekedősekéi |
Further reading
[edit]- veszekedős in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN