tiszteleg

Hungarian

Etymology

From tisztel (“to respect”) +‎ -eg (verb-forming suffix). First attested in 1834.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtistɛlɛɡ]
• Hyphenation: tisz‧te‧leg
• Rhymes: -ɛɡ

Verb

tiszteleg

1. (intransitive) to salute (a formal gesture made in honor of someone or something, usually with the hand or hands in one of various particular positions)

   Synonym: szalutál

Conjugation

conjugation of tiszteleg

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	tisztelgek	tisztelegsz	tiszteleg	tisztelgünk	tisztelegtek	tisztelegnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	tisztelegtem	tisztelegtél	tisztelgett	tisztelegtünk	tisztelegtetek	tisztelegtek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. tisztelegni fog.
	Archaic Preterit	Indef.	tisztelgék	tisztelgél	tisztelge	tisztelgénk	tisztelgétek	tisztelgének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. tiszteleg vala, tisztelgett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	tisztelgendek	tisztelgendesz	tisztelgend	tisztelgendünk	tisztelgendetek	tisztelgendenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	tisztelegnék	tisztelegnél	tisztelegne	tisztelegnénk	tisztelegnétek	tisztelegnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. tisztelgett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	tisztelegjek	tisztelegj or tisztelegjél	tisztelegjen	tisztelegjünk	tisztelegjetek	tisztelegjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. tisztelgett légyen
Infinitive	tisztelegni		tisztelegnem	tisztelegned	tisztelegnie	tisztelegnünk	tisztelegnetek	tisztelegniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	tisztelgés		tisztelgő	tisztelgett	―	tisztelegve (tisztelegvén)

potential conjugation of tiszteleg

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	tiszteleghetek	tiszteleghetsz	tiszteleghet	tiszteleghetünk	tiszteleghettek	tiszteleghetnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	tiszteleghettem	tiszteleghettél	tiszteleghetett	tiszteleghettünk	tiszteleghettetek	tiszteleghettek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	tisztelegheték	tiszteleghetél	tiszteleghete	tisztelegheténk	tiszteleghetétek	tiszteleghetének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. tiszteleghet vala, tiszteleghetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	tiszteleghetendek or tisztelgandhatok	tiszteleghetendesz or tisztelgandhatsz	tiszteleghetend or tisztelgandhat	tiszteleghetendünk or tisztelgandhatunk	tiszteleghetendetek or tisztelgandhattok	tiszteleghetendenek or tisztelgandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	tiszteleghetnék	tiszteleghetnél	tiszteleghetne	tiszteleghetnénk	tiszteleghetnétek	tiszteleghetnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. tiszteleghetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	tiszteleghessek	tiszteleghess or tiszteleghessél	tiszteleghessen	tiszteleghessünk	tiszteleghessetek	tiszteleghessenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. tiszteleghetett légyen
Inf.	(tiszteleghetni)		(tiszteleghetnem)	(tiszteleghetned)	(tiszteleghetnie)	(tiszteleghetnünk)	(tiszteleghetnetek)	(tiszteleghetniük)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(tiszteleghetve / tiszteleghetvén)

Derived terms

• tisztelgés

 

Further reading

• tiszteleg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN