tippel

See also: Tippel

Dutch

Pronunciation

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -ɪpəl

Verb

tippel

1. inflection of tippelen:
   1. first-person singular present indicative
   2. (in case of inversion) second-person singular present indicative
   3. imperative

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtipːɛl]
• Hyphenation: tip‧pel
• Rhymes: -ɛl

Etymology 1

tipp +‎ -el. First attested in 1888.

Verb

tippel

1. (transitive) to guess

Conjugation

Conjugation of tippel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	tippelek	tippelsz	tippel	tippelünk	tippeltek	tippelnek
			def.	tippelem	tippeled	tippeli	tippeljük	tippelitek	tippelik
			2nd obj	tippellek
		past	indef.	tippeltem	tippeltél	tippelt	tippeltünk	tippeltetek	tippeltek
			def.	tippeltem	tippelted	tippelte	tippeltük	tippeltétek	tippelték
			2nd obj	tippeltelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. tippelni fog.
archaic preterite		indef.	tippelék	tippelél	tippele	tippelénk	tippelétek	tippelének
		def.	tippelém	tippeléd	tippelé	tippelénk	tippelétek	tippelék
		2nd obj	tippelélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. tippel vala, tippelt vala/volt.
archaic future	indef.	tippelendek	tippelendesz	tippelend	tippelendünk	tippelendetek	tippelendenek
	def.	tippelendem	tippelended	tippelendi	tippelendjük	tippelenditek	tippelendik
	2nd obj	tippelendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	tippelnék	tippelnél	tippelne	tippelnénk	tippelnétek	tippelnének
		def.	tippelném	tippelnéd	tippelné	tippelnénk (or tippelnők)	tippelnétek	tippelnék
		2nd obj	tippelnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. tippelt volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	tippeljek	tippelj or tippeljél	tippeljen	tippeljünk	tippeljetek	tippeljenek
			def.	tippeljem	tippeld or tippeljed	tippelje	tippeljük	tippeljétek	tippeljék
			2nd obj	tippeljelek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. tippelt légyen
infinitive	tippelni		tippelnem	tippelned	tippelnie	tippelnünk	tippelnetek	tippelniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	tippelés		tippelő	tippelt	tippelendő	tippelve (tippelvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

Potential conjugation of tippel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	tippelhetek	tippelhetsz	tippelhet	tippelhetünk	tippelhettek	tippelhetnek
			def.	tippelhetem	tippelheted	tippelheti	tippelhetjük	tippelhetitek	tippelhetik
			2nd obj	tippelhetlek
		past	indef.	tippelhettem	tippelhettél	tippelhetett	tippelhettünk	tippelhettetek	tippelhettek
			def.	tippelhettem	tippelhetted	tippelhette	tippelhettük	tippelhettétek	tippelhették
			2nd obj	tippelhettelek
archaic preterite		indef.	tippelheték	tippelhetél	tippelhete	tippelheténk	tippelhetétek	tippelhetének
		def.	tippelhetém	tippelhetéd	tippelheté	tippelheténk	tippelhetétek	tippelheték
		2nd obj	tippelhetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. tippelhet vala, tippelhetett vala/volt.
archaic future	indef.	tippelhetendek or tippelandhatok	tippelhetendesz or tippelandhatsz	tippelhetend or tippelandhat	tippelhetendünk or tippelandhatunk	tippelhetendetek or tippelandhattok	tippelhetendenek or tippelandhatnak
	def.	tippelhetendem or tippelandhatom	tippelhetended or tippelandhatod	tippelhetendi or tippelandhatja	tippelhetendjük or tippelandhatjuk	tippelhetenditek or tippelandhatjátok	tippelhetendik or tippelandhatják
	2nd obj	tippelhetendelek or tippelandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	tippelhetnék	tippelhetnél	tippelhetne	tippelhetnénk	tippelhetnétek	tippelhetnének
		def.	tippelhetném	tippelhetnéd	tippelhetné	tippelhetnénk (or tippelhetnők)	tippelhetnétek	tippelhetnék
		2nd obj	tippelhetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. tippelhetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	tippelhessek	tippelhess or tippelhessél	tippelhessen	tippelhessünk	tippelhessetek	tippelhessenek
			def.	tippelhessem	tippelhesd or tippelhessed	tippelhesse	tippelhessük	tippelhessétek	tippelhessék
			2nd obj	tippelhesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. tippelhetett légyen
infinitive	(tippelhetni)		(tippelhetnem)	(tippelhetned)	(tippelhetnie)	(tippelhetnünk)	(tippelhetnetek)	(tippelhetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	tippelhető			tippelhetetlen		(tippelhetve / tippelhetvén)

Derived terms

• tippelés

(With verbal prefixes):

• kitippel
• megtippel

Etymology 2

tipp +‎ -vel

Noun

tippel

1. instrumental singular of tipp

Further reading

• tippel in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.