tönke

Limburgish

Etymology

From dunke, dönke.

Verb

tönke

1. to be wrong with

Conjugation

Montfortian conjugation of tönke (first conjugation)

non-finite forms	infinitive	gerund	present participle	past participle	adjective	adverb
	(tö) tönke	't tönke n	tönkendj	höbbe getönke	getönkedje, getönkedjer, getönkedjes	getönkedj, getönkedjelik
number & tense	verb-second order			verb-first order
	present	past	subjunctive	present	past	subjunctive
first person singular	tönke	tönkedje	tönke	tönke	tönkedje-n	tönke-n
second person singular	tönkes	tönkedjes	tönke	tönkes	tönkedjes	tönker
third person singular	tönketj	tönkedje	tönke	tönketj'r	tönkedje	tönker
first person plural	tönke	tönkedje	tönke	tönketj	tönkedje	tönke
second person plural	tönketj	tönkedje	tönke	tönketj	tönkedje	tönketj
third person plural	tönke	tönkedje	tönke	tönke	tönkedje	tönker
other forms	noun	imperative singular impolite	imperative singular polite	imperative dual	imperative plural	inclusive
	't getönke n	tönke!	tönketj!	tönketj, tönketj!	tönketj!	tönkem