tévelyeg

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *tepɜ- (“lose one's way, be wrong, err, make a mistake”) + -lyeg (frequentative verb-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈteːvɛjɛɡ]
• Hyphenation: té‧ve‧lyeg
• Rhymes: -ɛɡ

Verb

tévelyeg

1. (intransitive) to err, stray
2. (intransitive, literary) to wander, roam (to walk aimlessly, without purpose or goal)

Conjugation

Conjugation of tévelyeg

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	tévelygek	tévelyegsz	tévelyeg	tévelygünk	tévelyegtek	tévelyegnek
			def.	intransitive verb, definite forms are not used
			2nd obj
		past	indef.	tévelyegtem	tévelyegtél	tévelygett	tévelyegtünk	tévelyegtetek	tévelyegtek
			def.	―
			2nd obj
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. tévelyegni fog.
archaic preterite		indef.	tévelygék	tévelygél	tévelyge	tévelygénk	tévelygétek	tévelygének
		def.	―
		2nd obj
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. tévelyeg vala, tévelygett vala/volt.
archaic future	indef.	tévelygendek	tévelygendesz	tévelygend	tévelygendünk	tévelygendetek	tévelygendenek
	def.	―
	2nd obj
condi­tional	pre­sent	indef.	tévelyegnék	tévelyegnél	tévelyegne	tévelyegnénk	tévelyegnétek	tévelyegnének
		def.	―
		2nd obj
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. tévelygett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	tévelyegjek	tévelyegj or tévelyegjél	tévelyegjen	tévelyegjünk	tévelyegjetek	tévelyegjenek
			def.	―
			2nd obj
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. tévelygett légyen
infinitive	tévelyegni		tévelyegnem	tévelyegned	tévelyegnie	tévelyegnünk	tévelyegnetek	tévelyegniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	tévelygés		tévelygő	tévelygett	―	tévelyegve (tévelyegvén)

Potential conjugation of tévelyeg

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	tévelyeghetek	tévelyeghetsz	tévelyeghet	tévelyeghetünk	tévelyeghettek	tévelyeghetnek
			def.	intransitive verb, definite forms are not used
			2nd obj
		past	indef.	tévelyeghettem	tévelyeghettél	tévelyeghetett	tévelyeghettünk	tévelyeghettetek	tévelyeghettek
			def.	―
			2nd obj
archaic preterite		indef.	tévelyegheték	tévelyeghetél	tévelyeghete	tévelyegheténk	tévelyeghetétek	tévelyeghetének
		def.	―
		2nd obj
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. tévelyeghet vala, tévelyeghetett vala/volt.
archaic future	indef.	tévelyeghetendek or tévelygandhatok	tévelyeghetendesz or tévelygandhatsz	tévelyeghetend or tévelygandhat	tévelyeghetendünk or tévelygandhatunk	tévelyeghetendetek or tévelygandhattok	tévelyeghetendenek or tévelygandhatnak
	def.	―
	2nd obj
condi­tional	pre­sent	indef.	tévelyeghetnék	tévelyeghetnél	tévelyeghetne	tévelyeghetnénk	tévelyeghetnétek	tévelyeghetnének
		def.	―
		2nd obj
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. tévelyeghetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	tévelyeghessek	tévelyeghess or tévelyeghessél	tévelyeghessen	tévelyeghessünk	tévelyeghessetek	tévelyeghessenek
			def.	―
			2nd obj
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. tévelyeghetett légyen
infinitive	(tévelyeghetni)		(tévelyeghetnem)	(tévelyeghetned)	(tévelyeghetnie)	(tévelyeghetnünk)	(tévelyeghetnetek)	(tévelyeghetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	―			―		(tévelyeghetve / tévelyeghetvén)

Derived terms

• tév-

Related terms

• téved
• tévelyedik
• tévelyít
• téveszt

See also

• Appendix:Hungarian words with ly

Further reading

• tévelyeg in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.