szavatartó

Hungarian

Etymology

From szava (“his/her/its word”) +‎ tartó (“keeping”), from the szav- stem of szó (“word”) +‎ -a (“his/her/its”, possessive suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒvɒtɒrtoː]
• Hyphenation: sza‧va‧tar‧tó
• Rhymes: -toː

Adjective

szavatartó (comparative szavatartóbb, superlative legszavatartóbb)

1. reliable, trustworthy, of one's word (that always keeps promises)

Declension

Inflection of szavatartó

	singular	plural
nominative	szavatartó	szavatartók szavatartóak
accusative	szavatartót	szavatartókat szavatartóakat
dative	szavatartónak	szavatartóknak szavatartóaknak
instrumental	szavatartóval	szavatartókkal szavatartóakkal
causal-final	szavatartóért	szavatartókért szavatartóakért
translative	szavatartóvá	szavatartókká szavatartóakká
terminative	szavatartóig	szavatartókig szavatartóakig
essive-formal	szavatartóként	szavatartókként szavatartóakként
essive-modal	—	—
inessive	szavatartóban	szavatartókban szavatartóakban
superessive	szavatartón	szavatartókon szavatartóakon
adessive	szavatartónál	szavatartóknál szavatartóaknál
illative	szavatartóba	szavatartókba szavatartóakba
sublative	szavatartóra	szavatartókra szavatartóakra
allative	szavatartóhoz	szavatartókhoz szavatartóakhoz
elative	szavatartóból	szavatartókból szavatartóakból
delative	szavatartóról	szavatartókról szavatartóakról
ablative	szavatartótól	szavatartóktól szavatartóaktól
non-attributive possessive – singular	szavatartóé	szavatartóké szavatartóaké
non-attributive possessive – plural	szavatartóéi	szavatartókéi szavatartóakéi

Derived terms

• szavatartóan

Further reading

• szavatartó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN