Jump to content

szóvégmutató

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szóvég (word ending, termination) +‎ mutató (showing, indicating)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsoːveːɡmutɒtoː]
  • Hyphenation: szó‧vég‧mu‧ta‧tó
  • Rhymes: -toː

Adjective

[edit]

szóvégmutató (not comparable)

  1. (lexicography) reverse (such that its entries are sorted alphabetically by their last letter, then second-to-last, and so on; also known as a tergo (literally from the back))
    szóvégmutató szótárreverse dictionary

Declension

[edit]
Inflection of szóvégmutató
singular plural
nominative szóvégmutató szóvégmutatók
szóvégmutatóak
accusative szóvégmutatót szóvégmutatókat
szóvégmutatóakat
dative szóvégmutatónak szóvégmutatóknak
szóvégmutatóaknak
instrumental szóvégmutatóval szóvégmutatókkal
szóvégmutatóakkal
causal-final szóvégmutatóért szóvégmutatókért
szóvégmutatóakért
translative szóvégmutatóvá szóvégmutatókká
szóvégmutatóakká
terminative szóvégmutatóig szóvégmutatókig
szóvégmutatóakig
essive-formal szóvégmutatóként szóvégmutatókként
szóvégmutatóakként
essive-modal
inessive szóvégmutatóban szóvégmutatókban
szóvégmutatóakban
superessive szóvégmutatón szóvégmutatókon
szóvégmutatóakon
adessive szóvégmutatónál szóvégmutatóknál
szóvégmutatóaknál
illative szóvégmutatóba szóvégmutatókba
szóvégmutatóakba
sublative szóvégmutatóra szóvégmutatókra
szóvégmutatóakra
allative szóvégmutatóhoz szóvégmutatókhoz
szóvégmutatóakhoz
elative szóvégmutatóból szóvégmutatókból
szóvégmutatóakból
delative szóvégmutatóról szóvégmutatókról
szóvégmutatóakról
ablative szóvégmutatótól szóvégmutatóktól
szóvégmutatóaktól
non-attributive
possessive - singular
szóvégmutatóé szóvégmutatóké
szóvégmutatóaké
non-attributive
possessive - plural
szóvégmutatóéi szóvégmutatókéi
szóvégmutatóakéi

Derived terms

[edit]
Expressions