megmar

Hungarian

Etymology

meg- +‎ mar

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡmɒr]
• Hyphenation: meg‧mar
• Rhymes: -ɒr

Verb

megmar

1. (transitive) to bite

Conjugation

Conjugation of megmar

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	megmarok	megmarsz	megmar	megmarunk	megmartok	megmarnak
			def.	megmarom	megmarod	megmarja	megmarjuk	megmarjátok	megmarják
			2nd obj	megmarlak
		past	indef.	megmartam	megmartál	megmart	megmartunk	megmartatok	megmartak
			def.	megmartam	megmartad	megmarta	megmartuk	megmartátok	megmarták
			2nd obj	megmartalak
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. meg fog marni.
archaic preterite		indef.	megmarék	megmarál	megmara	megmaránk	megmarátok	megmarának
		def.	megmarám	megmarád	megmará	megmaránk	megmarátok	megmarák
		2nd obj	megmarálak
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megmar vala, megmart vala/volt.
archaic future	indef.	megmarandok	megmarandasz	megmarand	megmarandunk	megmarandotok	megmarandanak
	def.	megmarandom	megmarandod	megmarandja	megmarandjuk	megmarandjátok	megmarandják
	2nd obj	megmarandalak
condi­tional	pre­sent	indef.	megmarnék	megmarnál	megmarna	megmarnánk	megmarnátok	megmarnának
		def.	megmarnám	megmarnád	megmarná	megmarnánk (or megmarnók)	megmarnátok	megmarnák
		2nd obj	megmarnálak
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megmart volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	megmarjak	megmarj or megmarjál	megmarjon	megmarjunk	megmarjatok	megmarjanak
			def.	megmarjam	megmard or megmarjad	megmarja	megmarjuk	megmarjátok	megmarják
			2nd obj	megmarjalak
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megmart légyen
infinitive	megmarni		megmarnom	megmarnod	megmarnia	megmarnunk	megmarnotok	megmarniuk
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	megmarás		megmaró	megmart	megmarandó	megmarva (megmarván)		megmarat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem mar meg or meg is mar.

Potential conjugation of megmar

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	megmarhatok	megmarhatsz	megmarhat	megmarhatunk	megmarhattok	megmarhatnak
			def.	megmarhatom	megmarhatod	megmarhatja	megmarhatjuk	megmarhatjátok	megmarhatják
			2nd obj	megmarhatlak
		past	indef.	megmarhattam	megmarhattál	megmarhatott	megmarhattunk	megmarhattatok	megmarhattak
			def.	megmarhattam	megmarhattad	megmarhatta	megmarhattuk	megmarhattátok	megmarhatták
			2nd obj	megmarhattalak
archaic preterite		indef.	megmarhaték	megmarhatál	megmarhata	megmarhatánk	megmarhatátok	megmarhatának
		def.	megmarhatám	megmarhatád	megmarhatá	megmarhatánk	megmarhatátok	megmarhaták
		2nd obj	megmarhatálak
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megmarhat vala, megmarhatott vala/volt.
archaic future	indef.	megmarhatandok or megmarandhatok	megmarhatandasz or megmarandhatsz	megmarhatand or megmarandhat	megmarhatandunk or megmarandhatunk	megmarhatandotok or megmarandhattok	megmarhatandanak or megmarandhatnak
	def.	megmarhatandom or megmarandhatom	megmarhatandod or megmarandhatod	megmarhatandja or megmarandhatja	megmarhatandjuk or megmarandhatjuk	megmarhatandjátok or megmarandhatjátok	megmarhatandják or megmarandhatják
	2nd obj	megmarhatandalak or megmarandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	megmarhatnék	megmarhatnál	megmarhatna	megmarhatnánk	megmarhatnátok	megmarhatnának
		def.	megmarhatnám	megmarhatnád	megmarhatná	megmarhatnánk (or megmarhatnók)	megmarhatnátok	megmarhatnák
		2nd obj	megmarhatnálak
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megmarhatott volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	megmarhassak	megmarhass or megmarhassál	megmarhasson	megmarhassunk	megmarhassatok	megmarhassanak
			def.	megmarhassam	megmarhasd or megmarhassad	megmarhassa	megmarhassuk	megmarhassátok	megmarhassák
			2nd obj	megmarhassalak
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megmarhatott légyen
infinitive	(megmarhatni)		(megmarhatnom)	(megmarhatnod)	(megmarhatnia)	(megmarhatnunk)	(megmarhatnotok)	(megmarhatniuk)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	megmarható			megmarhatatlan		(megmarhatva / megmarhatván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem marhat meg or meg is marhat.

Derived terms

Expressions

• akit a kígyó megmart, a gyíktól is fél

Further reading

• megmar in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.