megcsodál

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

meg- +‎ csodál

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛkt͡ʃodaːl]
  • Hyphenation: meg‧cso‧dál
  • Rhymes: -aːl

Verb

[edit]

megcsodál

  1. (transitive) to admire, to gaze at (someone or something)
    Imperfective: csodál
    • 1980, James Baldwin, translated by Katalin Dezsényi, “Ha a néger utca beszélni tudna”, in Ha a néger utca beszélni tudna (Modern Könyvtár; 404), Budapest: Európa Könyvkiadó, →ISBN, page 28; translation of If Beale Street Could Talk, New York, N. Y.: Corgi Books, 1975:
      A vasárnapi iskolában nem volt senki, aki őt megcsodálja – sem a gondosan mosott és szépen felöltöztetett testét, sem a patyolat lelkét.
      [original: In Sunday school, there wasn’t anybody to admire her – her carefully washed and covered body and her snow-white soul.]

Conjugation

[edit]

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]