megbocsátó

Hungarian

Etymology

megbocsát (“to forgive”) +‎ -ó (“-ing”, present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡbot͡ʃaːtoː]
• Hyphenation: meg‧bo‧csá‧tó
• Rhymes: -toː

Participle

megbocsátó

1. present participle of megbocsát

Adjective

megbocsátó (not generally comparable, comparative megbocsátóbb, superlative legmegbocsátóbb)

1. forgiving

Declension

Inflection of megbocsátó

	singular	plural
nominative	megbocsátó	megbocsátók megbocsátóak
accusative	megbocsátót	megbocsátókat megbocsátóakat
dative	megbocsátónak	megbocsátóknak megbocsátóaknak
instrumental	megbocsátóval	megbocsátókkal megbocsátóakkal
causal-final	megbocsátóért	megbocsátókért megbocsátóakért
translative	megbocsátóvá	megbocsátókká megbocsátóakká
terminative	megbocsátóig	megbocsátókig megbocsátóakig
essive-formal	megbocsátóként	megbocsátókként megbocsátóakként
essive-modal	—	—
inessive	megbocsátóban	megbocsátókban megbocsátóakban
superessive	megbocsátón	megbocsátókon megbocsátóakon
adessive	megbocsátónál	megbocsátóknál megbocsátóaknál
illative	megbocsátóba	megbocsátókba megbocsátóakba
sublative	megbocsátóra	megbocsátókra megbocsátóakra
allative	megbocsátóhoz	megbocsátókhoz megbocsátóakhoz
elative	megbocsátóból	megbocsátókból megbocsátóakból
delative	megbocsátóról	megbocsátókról megbocsátóakról
ablative	megbocsátótól	megbocsátóktól megbocsátóaktól
non-attributive possessive – singular	megbocsátóé	megbocsátóké megbocsátóaké
non-attributive possessive – plural	megbocsátóéi	megbocsátókéi megbocsátóakéi

Further reading

• megbocsátó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN