megítél

Hungarian

Etymology

From meg- +‎ ítél.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡiːteːl]
• Hyphenation: meg‧ítél
• Rhymes: -eːl

Verb

megítél (transitive)

1. to judge (to form an opinion on; to appraise)
2. (law) to adjudge, to award (to someone: -nak/-nek) (to give by sentence or judicial determination; to assign or apportion, after careful regard to the nature of the case)
3. (sports) to award (goal, free kick, penalty, etc. to someone: -nak/-nek)
4. (higher register) to judge (for something: -ért) (to criticize or label another person or thing; to be judgmental toward)

Conjugation

Conjugation of megítél

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	megítélek	megítélsz	megítél	megítélünk	megítéltek	megítélnek
			def.	megítélem	megítéled	megítéli	megítéljük	megítélitek	megítélik
			2nd obj	megítéllek
		past	indef.	megítéltem	megítéltél	megítélt	megítéltünk	megítéltetek	megítéltek
			def.	megítéltem	megítélted	megítélte	megítéltük	megítéltétek	megítélték
			2nd obj	megítéltelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. meg fog ítélni.
archaic preterite		indef.	megítélék	megítélél	megítéle	megítélénk	megítélétek	megítélének
		def.	megítélém	megítéléd	megítélé	megítélénk	megítélétek	megítélék
		2nd obj	megítélélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megítél vala, megítélt vala/volt.
archaic future	indef.	megítélendek	megítélendesz	megítélend	megítélendünk	megítélendetek	megítélendenek
	def.	megítélendem	megítélended	megítélendi	megítélendjük	megítélenditek	megítélendik
	2nd obj	megítélendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	megítélnék	megítélnél	megítélne	megítélnénk	megítélnétek	megítélnének
		def.	megítélném	megítélnéd	megítélné	megítélnénk (or megítélnők)	megítélnétek	megítélnék
		2nd obj	megítélnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megítélt volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	megítéljek	megítélj or megítéljél	megítéljen	megítéljünk	megítéljetek	megítéljenek
			def.	megítéljem	megítéld or megítéljed	megítélje	megítéljük	megítéljétek	megítéljék
			2nd obj	megítéljelek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megítélt légyen
infinitive	megítélni		megítélnem	megítélned	megítélnie	megítélnünk	megítélnetek	megítélniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	megítélés		megítélő	megítélt	megítélendő	megítélve (megítélvén)		megítéltet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem ítél meg or meg is ítél.

Potential conjugation of megítél

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	megítélhetek	megítélhetsz	megítélhet	megítélhetünk	megítélhettek	megítélhetnek
			def.	megítélhetem	megítélheted	megítélheti	megítélhetjük	megítélhetitek	megítélhetik
			2nd obj	megítélhetlek
		past	indef.	megítélhettem	megítélhettél	megítélhetett	megítélhettünk	megítélhettetek	megítélhettek
			def.	megítélhettem	megítélhetted	megítélhette	megítélhettük	megítélhettétek	megítélhették
			2nd obj	megítélhettelek
archaic preterite		indef.	megítélheték	megítélhetél	megítélhete	megítélheténk	megítélhetétek	megítélhetének
		def.	megítélhetém	megítélhetéd	megítélheté	megítélheténk	megítélhetétek	megítélheték
		2nd obj	megítélhetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megítélhet vala, megítélhetett vala/volt.
archaic future	indef.	megítélhetendek or megítélandhatok	megítélhetendesz or megítélandhatsz	megítélhetend or megítélandhat	megítélhetendünk or megítélandhatunk	megítélhetendetek or megítélandhattok	megítélhetendenek or megítélandhatnak
	def.	megítélhetendem or megítélandhatom	megítélhetended or megítélandhatod	megítélhetendi or megítélandhatja	megítélhetendjük or megítélandhatjuk	megítélhetenditek or megítélandhatjátok	megítélhetendik or megítélandhatják
	2nd obj	megítélhetendelek or megítélandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	megítélhetnék	megítélhetnél	megítélhetne	megítélhetnénk	megítélhetnétek	megítélhetnének
		def.	megítélhetném	megítélhetnéd	megítélhetné	megítélhetnénk (or megítélhetnők)	megítélhetnétek	megítélhetnék
		2nd obj	megítélhetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megítélhetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	megítélhessek	megítélhess or megítélhessél	megítélhessen	megítélhessünk	megítélhessetek	megítélhessenek
			def.	megítélhessem	megítélhesd or megítélhessed	megítélhesse	megítélhessük	megítélhessétek	megítélhessék
			2nd obj	megítélhesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megítélhetett légyen
infinitive	(megítélhetni)		(megítélhetnem)	(megítélhetned)	(megítélhetnie)	(megítélhetnünk)	(megítélhetnetek)	(megítélhetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	megítélhető			megítélhetetlen		(megítélhetve / megítélhetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem ítélhet meg or meg is ítélhet.

Further reading

• megítél in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.