kancsalít

Hungarian

Etymology

kancsal (“cross-eyed”) +‎ -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒnt͡ʃɒliːt]
• Hyphenation: kan‧csa‧lít
• Rhymes: -iːt

Verb

kancsalít

1. (intransitive) to squint (to look with, or have eyes that are turned in different directions)

   Synonym: bandzsít

Conjugation

conjugation of kancsalít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kancsalítok	kancsalítasz	kancsalít	kancsalítunk	kancsalítotok	kancsalítanak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	kancsalítottam	kancsalítottál	kancsalított	kancsalítottunk	kancsalítottatok	kancsalítottak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. kancsalítani fog.
	Archaic Preterit	Indef.	kancsalíték	kancsalítál	kancsalíta	kancsalítánk	kancsalítátok	kancsalítának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kancsalít vala, kancsalított vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	kancsalítandok	kancsalítandasz	kancsalítand	kancsalítandunk	kancsalítandotok	kancsalítandanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kancsalítanék	kancsalítanál	kancsalítana	kancsalítanánk	kancsalítanátok	kancsalítanának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kancsalított volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kancsalítsak	kancsalíts or kancsalítsál	kancsalítson	kancsalítsunk	kancsalítsatok	kancsalítsanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kancsalított légyen
Infinitive	kancsalítani		kancsalítanom	kancsalítanod	kancsalítania	kancsalítanunk	kancsalítanotok	kancsalítaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	kancsalítás		kancsalító	kancsalított	―	kancsalítva (kancsalítván)

potential conjugation of kancsalít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kancsalíthatok	kancsalíthatsz	kancsalíthat	kancsalíthatunk	kancsalíthattok	kancsalíthatnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	kancsalíthattam	kancsalíthattál	kancsalíthatott	kancsalíthattunk	kancsalíthattatok	kancsalíthattak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	kancsalíthaték	kancsalíthatál	kancsalíthata	kancsalíthatánk	kancsalíthatátok	kancsalíthatának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. kancsalíthat vala, kancsalíthatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	kancsalíthatandok or kancsalítandhatok	kancsalíthatandasz or kancsalítandhatsz	kancsalíthatand or kancsalítandhat	kancsalíthatandunk or kancsalítandhatunk	kancsalíthatandotok or kancsalítandhattok	kancsalíthatandanak or kancsalítandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kancsalíthatnék	kancsalíthatnál	kancsalíthatna	kancsalíthatnánk	kancsalíthatnátok	kancsalíthatnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kancsalíthatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kancsalíthassak	kancsalíthass or kancsalíthassál	kancsalíthasson	kancsalíthassunk	kancsalíthassatok	kancsalíthassanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kancsalíthatott légyen
Inf.	(kancsalíthatni)		(kancsalíthatnom)	(kancsalíthatnod)	(kancsalíthatnia)	(kancsalíthatnunk)	(kancsalíthatnotok)	(kancsalíthatniuk)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(kancsalíthatva / kancsalíthatván)

Derived terms

• kancsalítás

 

Further reading

• kancsalít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN