közelgő
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]közeleg + -ő (present-participle suffix)
Pronunciation
[edit]Participle
[edit]közelgő
Adjective
[edit]közelgő (not comparable)
Declension
[edit]Inflection of közelgő | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | közelgő | közelgők közelgőek |
accusative | közelgőt | közelgőket közelgőeket |
dative | közelgőnek | közelgőknek közelgőeknek |
instrumental | közelgővel | közelgőkkel közelgőekkel |
causal-final | közelgőért | közelgőkért közelgőekért |
translative | közelgővé | közelgőkké közelgőekké |
terminative | közelgőig | közelgőkig közelgőekig |
essive-formal | közelgőként | közelgőkként közelgőekként |
essive-modal | — | — |
inessive | közelgőben | közelgőkben közelgőekben |
superessive | közelgőn | közelgőkön közelgőeken |
adessive | közelgőnél | közelgőknél közelgőeknél |
illative | közelgőbe | közelgőkbe közelgőekbe |
sublative | közelgőre | közelgőkre közelgőekre |
allative | közelgőhöz | közelgőkhöz közelgőekhez |
elative | közelgőből | közelgőkből közelgőekből |
delative | közelgőről | közelgőkről közelgőekről |
ablative | közelgőtől | közelgőktől közelgőektől |
non-attributive possessive - singular |
közelgőé | közelgőké közelgőeké |
non-attributive possessive - plural |
közelgőéi | közelgőkéi közelgőekéi |
Further reading
[edit]- közelgő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN