Jump to content

kóstol

From Wiktionary, the free dictionary
See also: kostol

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Middle High German kosten, from Old High German kostōn (to taste, attempt) [1] + -ol (verb-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkoːʃtol]
  • Hyphenation: kós‧tol
  • Rhymes: -ol

Verb

[edit]

kóstol

  1. (transitive) to taste, try a dish
    Synonym: ízlel

Conjugation

[edit]

Derived terms

[edit]

(With verbal prefixes):

References

[edit]
  1. ^ kóstol in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • kóstol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN