gyanít

Hungarian

Etymology

gyanú (“suspicion”) +‎ -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɟɒniːt]
• Hyphenation: gya‧nít
• Rhymes: -iːt

Verb

gyanít

1. (transitive) to smell, to suspect, to guess, to surmise

   Synonyms: sejt, szagol, szimatol

2. (transitive, derogatory) to have a hunch, to make an intuitive guess (about someone: -nak/-nek)

Conjugation

Conjugation of gyanít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	gyanítok	gyanítasz	gyanít	gyanítunk	gyanítotok	gyanítanak
			def.	gyanítom	gyanítod	gyanítja	gyanítjuk	gyanítjátok	gyanítják
			2nd obj	gyanítalak
		past	indef.	gyanítottam	gyanítottál	gyanított	gyanítottunk	gyanítottatok	gyanítottak
			def.	gyanítottam	gyanítottad	gyanította	gyanítottuk	gyanítottátok	gyanították
			2nd obj	gyanítottalak
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. gyanítani fog.
archaic preterite		indef.	gyaníték	gyanítál	gyaníta	gyanítánk	gyanítátok	gyanítának
		def.	gyanítám	gyanítád	gyanítá	gyanítánk	gyanítátok	gyaníták
		2nd obj	gyanítálak
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. gyanít vala, gyanított vala/volt.
archaic future	indef.	gyanítandok	gyanítandasz	gyanítand	gyanítandunk	gyanítandotok	gyanítandanak
	def.	gyanítandom	gyanítandod	gyanítandja	gyanítandjuk	gyanítandjátok	gyanítandják
	2nd obj	gyanítandalak
condi­tional	pre­sent	indef.	gyanítanék	gyanítanál	gyanítana	gyanítanánk	gyanítanátok	gyanítanának
		def.	gyanítanám	gyanítanád	gyanítaná	gyanítanánk (or gyanítanók)	gyanítanátok	gyanítanák
		2nd obj	gyanítanálak
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. gyanított volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	gyanítsak	gyaníts or gyanítsál	gyanítson	gyanítsunk	gyanítsatok	gyanítsanak
			def.	gyanítsam	gyanítsd or gyanítsad	gyanítsa	gyanítsuk	gyanítsátok	gyanítsák
			2nd obj	gyanítsalak
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. gyanított légyen
infinitive	gyanítani		gyanítanom	gyanítanod	gyanítania	gyanítanunk	gyanítanotok	gyanítaniuk
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	gyanítás		gyanító	gyanított	gyanítandó	gyanítva (gyanítván)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

Potential conjugation of gyanít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	gyaníthatok	gyaníthatsz	gyaníthat	gyaníthatunk	gyaníthattok	gyaníthatnak
			def.	gyaníthatom	gyaníthatod	gyaníthatja	gyaníthatjuk	gyaníthatjátok	gyaníthatják
			2nd obj	gyaníthatlak
		past	indef.	gyaníthattam	gyaníthattál	gyaníthatott	gyaníthattunk	gyaníthattatok	gyaníthattak
			def.	gyaníthattam	gyaníthattad	gyaníthatta	gyaníthattuk	gyaníthattátok	gyaníthatták
			2nd obj	gyaníthattalak
archaic preterite		indef.	gyaníthaték	gyaníthatál	gyaníthata	gyaníthatánk	gyaníthatátok	gyaníthatának
		def.	gyaníthatám	gyaníthatád	gyaníthatá	gyaníthatánk	gyaníthatátok	gyaníthaták
		2nd obj	gyaníthatálak
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. gyaníthat vala, gyaníthatott vala/volt.
archaic future	indef.	gyaníthatandok or gyanítandhatok	gyaníthatandasz or gyanítandhatsz	gyaníthatand or gyanítandhat	gyaníthatandunk or gyanítandhatunk	gyaníthatandotok or gyanítandhattok	gyaníthatandanak or gyanítandhatnak
	def.	gyaníthatandom or gyanítandhatom	gyaníthatandod or gyanítandhatod	gyaníthatandja or gyanítandhatja	gyaníthatandjuk or gyanítandhatjuk	gyaníthatandjátok or gyanítandhatjátok	gyaníthatandják or gyanítandhatják
	2nd obj	gyaníthatandalak or gyanítandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	gyaníthatnék	gyaníthatnál	gyaníthatna	gyaníthatnánk	gyaníthatnátok	gyaníthatnának
		def.	gyaníthatnám	gyaníthatnád	gyaníthatná	gyaníthatnánk (or gyaníthatnók)	gyaníthatnátok	gyaníthatnák
		2nd obj	gyaníthatnálak
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. gyaníthatott volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	gyaníthassak	gyaníthass or gyaníthassál	gyaníthasson	gyaníthassunk	gyaníthassatok	gyaníthassanak
			def.	gyaníthassam	gyaníthasd or gyaníthassad	gyaníthassa	gyaníthassuk	gyaníthassátok	gyaníthassák
			2nd obj	gyaníthassalak
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. gyaníthatott légyen
infinitive	(gyaníthatni)		(gyaníthatnom)	(gyaníthatnod)	(gyaníthatnia)	(gyaníthatnunk)	(gyaníthatnotok)	(gyaníthatniuk)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	gyanítható			gyaníthatatlan		(gyaníthatva / gyaníthatván)

Derived terms

• gyanítás
• gyanítható
• gyanított
• gyanító
• gyaníttat

Further reading

• gyanít in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.