frenetikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German frenetisch (“frenetic”), from French frénétique (“frenetic”), from Latin phreneticus (“mad”), from Ancient Greek *φρενητικός (*phrenētikós), correctly φρενιτικός (phrenitikós, “mad, suffering from inflammation of the brain”), from φρενῖτις (phrenîtis, “inflammation of the brain”), from φρήν (phrḗn, “the brain”). With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfrɛnɛtikuʃ]
• Hyphenation: fre‧ne‧ti‧kus
• Rhymes: -uʃ

Adjective

frenetikus (comparative frenetikusabb, superlative legfrenetikusabb)

1. frantic

   Synonyms: tomboló, viharos, magával ragadó

   frenetikus siker ― a huge success

Declension

Inflection of frenetikus
	singular	plural
nominative	frenetikus	frenetikusak
accusative	frenetikusat frenetikust	frenetikusakat
dative	frenetikusnak	frenetikusaknak
instrumental	frenetikussal	frenetikusakkal
causal-final	frenetikusért	frenetikusakért
translative	frenetikussá	frenetikusakká
terminative	frenetikusig	frenetikusakig
essive-formal	frenetikusként	frenetikusakként
essive-modal	—	—
inessive	frenetikusban	frenetikusakban
superessive	frenetikuson	frenetikusakon
adessive	frenetikusnál	frenetikusaknál
illative	frenetikusba	frenetikusakba
sublative	frenetikusra	frenetikusakra
allative	frenetikushoz	frenetikusakhoz
elative	frenetikusból	frenetikusakból
delative	frenetikusról	frenetikusakról
ablative	frenetikustól	frenetikusaktól
non-attributive possessive - singular	frenetikusé	frenetikusaké
non-attributive possessive - plural	frenetikuséi	frenetikusakéi

Derived terms

• frenetikusan

See also

• Appendix:Hungarian words ending in -ikus

Further reading

• frenetikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN